Ahogy ígértem: jöjjenek a kerti szivattyúk, illetve a házi vízellátók!
Előtte azonban elevenítsük fel, mi a különbség a merülő és a kerti szivattyúk között:
Az első részben a merülő szivattyúkról volt szó, így pontosan tudjuk, hogyan működnek. Azonban, míg a merülő szivattyúk a vízbe merülve dolgoznak, a kerti szivattyút TILOS a vízbe meríteni. Nem erre lettek tervezve, így a ház nem bírná ki sem a vizet, sem a nyomást, tönkre menne. A kerti szivattyúkat a felszínre kell telepíteni, lehetőleg minél közelebb a felszívandó folyadékhoz.
A kerti (vagy felszíni) szivattyúk működési elve:
Mint a nevéből is kiderül, a felszíni szivattyú a felszínről működik, így a vizet fel kell szívnia, majd azt továbbítani a cél felé, így összesen két csővel dolgozunk, egy szívócsővel és egy nyomócsővel. Nem nehéz megtippelni, melyik mit csinál... A legfontosabb alapelv, amire itt figyelni kell, hogy szívócső végére egy lábszelepet (visszacsapó szelepet) kell szerelni, mely felfelé engedi a vizet áramolni, visszafelé azonban nem. Ez tehát egy elengedhetetlen feladat, e nélkül ugyanis minden egyes alkalommal fel kell tölteni a szivattyút vízzel. Hogy miért?
Nézzük mi is történne: a szivattyú működik, a szívócsövön felfelé áramlik a víz, míg a nyomócsövön szépen kiengedi azt, oda, ahová kell. Viszont. Mikor leállítjuk a szivattyút, a (gomb megnyomásakor még a szívócső egészében lévő) víz visszafolyik a ciszternába/kútba/tóba, így a csövekbe levegő kerül. A következő indítás esetén a víznek ismét el kell érnie a szivattyút, addig azonban levegőt fog szívni a szivattyú, így a vízszállítás vagy nagyon gyenge lesz, vagy egyszerűen leáll, ráadásul a szivattyúnak sem tesz túlságosan jót.
A lábszelep tehát az egyik feltétele annak, hogy a kerti szivattyú megfelelően működjön. Jöjjön a másik.
A cső.
A búvárszivattyúnál kitértem arra, hogy mekkora átmérővel érdemes dolgozni, és ez itt sincs másképp. Az adatok ugyanazok, a ½"-s cső 40%-os vesztesége valószínűleg sosem lesz kifizetődő, érdemes a ¾"-es (8%), illetve a colos csöveket használni (2%). Jön azonban egy új dolog, amire figyelni kell/érdemes. A tömítetlenség. Tömítetlen cső esetén pontosan az történik, amit feljebb leírtam: a csőbe levegő kerül, a vízszállítás brutális mértékben csökken, így a szivattyú fölöslegesen megy, miközben semmi sem történik. Ezen felül a szívócsőnek merevnek kell lennie, vagy összeroppanás ellen védett, ún. bordás merevítésű csőnek, ezek ugyanis kibírják a szivattyú szívóhatását. Egy natúr locsolócsővel nem érdemes próbálkozni, a szivattyú indításakor fellépő szívóhatás teljesen összelapítja, így legjobb esetben is csak csordogálni fog a víz, de még valószínűbb, hogy nem történik semmi.
Jöjjön a teljesítmény!
Minden szivattyú legfontosabb jellemzője a maximális szállítási magasság, illetve a vízszállítás. A kerti szivattyúknál egyszerű dolgunk van. Mivel a felszíni légnyomás kb. 1 bar, elméletileg sem lehet a vizet 10 méternél mélyebbről felszívni. Itt, mint a merülő szivattyúknál is igaz az, hogy e tekintetben nem a kút mélysége az irányadó, hanem a felszívandó víz szintje a szivattyú szívócsonkjától. A felszíni szivattyúk szállítómagassága egyébként mindig a szívómélység és a nyomómagasság összege, tehát a szivattyú által ténylegesen áthidalt szintkülönbség. Ha tehát egy szivattyú szállítómagassága max. 40 méter, és a vizet 8 méter mélyről szeretnénk felszívni, akkor a felszíntől max. 32 méterre lesz képes megemelni azt. És mivel 10 méter vízoszlop nyomása nagyjából 1 bar, ezért ebben az esetben a szivattyú végnyomása 3,2 bar lesz, melyet a korábban említett csőellenállás még tovább csökkenthet.
Jöhet azonban egy újabb probléma! Ha a szivattyú használata során a vízkivitel nagyobb, mint a kút vízhozama, a vízszint folyamatosan csökkenni fog, majd egy idő után eléri a maximális szívómélységet, ilyenkor pedig akkor is leáll a szívás, ha a cső a vízbe ér. Ezt tapasztalva vagy meg kell várni, amíg a kút/tó/ciszterna újratöltődik, vagy, ha ez nem történik, akkor új stratégia után nézni.
Mint már említettem, a felszíni szivattyúkat az első használat előtt teljesen fel kell tölteni vízzel, és csak utána lehet beindítani. A szivattyúk nem futhatnak szárazon, nem mehetnek tartósan elzárt csap mellett, illetve nem fagyhatnak be. A felszíni szivattyúk nagyrészt rendelkeznek az önfelszívó képességgel, mely azt jelenti, hogy amennyiben a szivattyúház tele van vízzel, akkor a szívócsőből kb. 2 m mélységből képes a vizet felszívni. Ez elsősorban gáztartalmú kutak esetében lesz fontos, ahol a szívócsőben lévő vízből válhat ki és légdugót képezhet a szívócső tetején, ez pedig akadályozhatja a vízszállítást. Amennyiben a szállított folyadékban homok, vagy egyéb csiszolóanyag hatású szennyeződés van, az jelentősen csökkenti a szivattyú élettartamát.
Mire jók a házi vízművek?
Ha arra van szükség, hogy a szivattyú a vízfelhasználásának megfelelően kapcsoljon be, -és ki, házi vízellátóra, vagy automata szivattyúra lesz szükség.
A házi vízellátó egy gumizsákkal elválasztott víz, -és levegőterű tartalékvíz tárolóval és nyomáskapcsolóval ellátott felszíni szivattyú. A csap elzárásakor a szivattyú tovább dolgozik és feltölti a tartályt, amelyben a nyomás fokozatosan nő. A kikapcsolási nyomás elérésekor a nyomáskapcsoló kikapcsolja a szivattyú motorját. Újbóli csapnyitáskor először a tartályban lévő nyomás préseli a vizet a nyomócsőbe, miközben csökken annak belső nyomása. A bekapcsolási nyomást elérve a nyomáskapcsoló a szivattyút bekapcsolja. A jellemzően 20-35 literes tartályokból 1,5-3 liter víz kinyerésére van lehetőség a szivattyú beindulása előtt.
A házi vízellátó tartályában használat közben kondenzvíz keletkezi, amely onnan a tömített nyomástároló edény miatt nem tud távozni. Emiatt a rozsdamentes tartályú házi vízellátók jóval hosszabb élettartamúak.
Az automata szivattyúknál nincs tartály, hanem egy elektronika vezérli a szivattyú folyadék-felhasználásának megfelelő kapcsolását. A jobb kiviteleknél az elektronika meg tudja akadályozni a szivattyú szárazon futását is, ráadásul rengeteg egyéb plus funkcióval is rendelkeznek: pl. a szállított folyadékmennyiség folyamatos kijelzése, nyomóoldali szivárgás védelem vagy automatikus újraindítás vízhiány esetén. öntözéshez az automata szivattyúk használata a célszerűbb, míg családi házakat célszerűbb házi vízellátóval felszerelni.
Miért éri meg?
A szivattyúk használata jelentős megtakarítást eredményezhet a víz, és csatornadíjakban, szivattyútípustól és vízdíjtól függően 100-400 köbméter víz felhasználása esetén a szivattyú ára már megtérül.
A felszíni szivattyúk, automata szivattyúk és a házi vízművek esetében komoly probléma lehet a homokos víz, hiszen hamar tönkreteheti a gépet. Éppen ezért érdemes előszűrővel felszerelni a szivattyút. (A házi vízművekre csak a nagyobb előszűrők tehetők fel.) Az előszűrők fontos tulajdonsága, hogy csak mechanikai tisztítást végeznek, áteresztő keresztmetszetük 60 mikronos. A jobb szivattyúk egyébként alapfelszereltségként rendelkeznek egy beépített előszűrővel.
És egy utolsó dolog...
Használat előtt a kút vizét egészségügyi szempontból be kell vizsgáltatni és be kell tartani a kutak telepítésével és használatával összefüggő országos, -és helyi szabályzatokat is.
Természetesen a Szerszámdobozban is rengeteg AKCIÓS kerti szivattyú és házi vízellátó vár, főként az AL-KO-tól és a Metabo-tól!
"Milyen kerti szivattyút vegyek?"
"Milyen házi vízművet vegyek?"
Lájkolj minket Facebookon is, hogy le ne maradj semmiről!
Amennyiben egyéb hálózati gépre van szüksége,
látogassa meg
oldalunkat!
Egyéb Akcióink
Legutolsó kommentek
Összes komment megtekintése