Bár hivatalosan már tavasz van, a hőmérőn ez még nem teljesen látszik. Igaz, a napsütéses órák számán viszont igen, hiszen mostanában elég sokszor kell feltenni a napszemüveget, hogy ki ne égjen a retinánk. És bár az elmúlt években még áprilisi hó is volt, valószínűleg már csak hetek kérdése, hogy letegyük a fűthető kabátot (ha még nem ismered őket, kattanj ide, hogy jövőre már egy ilyenben figyeld az irigykedő/fagyoskodó szomszédokat), valamint ezzel párhuzamosan megkezdődik a kerti szezon is, újra lehet menni virágföldért, megéleztetni a fűnyírókést, vagy akár halakat telepíteni az új kerti tavunkba (még szép, hogy ilyet is kaphatsz a Szerszámdobozban!).
Egy kertben, illetve egy kertes ház körül rengeteg meló lehet. Ott van mindjárt a fű: vágni, szellőztetni, táplálni kell, hogy még a szomszédénál is zöldebb legyen. Aztán kell még gallyat metszeni, nyírni a sövényt (nem fontos versenyautó formájúra, elég nehéz az egyszerű, sövény-alakzat is), rotálni, komposztálni, rönköt hasítani, sőt, ilyenkor jön el az ideje a víztechnikai eszközöknek, melyek közül a szivattyú és/vagy a házi vízmű lehet érdekes a hétköznapi emberek számára.
Éppen ezért indítok egy többrészes sorozatot, mely a kerti gépekről fog szólni. Az első (-kettő/három) részben a már említett víztechnikáról lesz szó: lesz egy kis szakmai rész, egy kis fizika, és rengeteg tipp, hogy mit, mihez és hogyan vásároljatok, illetve, hogy mi mire jó.
Kezdjük mindjárt is az elején, nézzük meg, melyik szivattyú miként működik (ezzel könnyedén eldönthetjük, melyik szivattyú kell majd otthonra):
A szivattyúkat könnyedén két csoportra oszthatjuk:
merülő és felszíni szivattyúkra.
A mai részben a merülő, vagy búvárszivattyúk lesznek terítéken, a felszíni szivattyúkat a következő részben láthatjátok majd.
A merülő (vagy búvár-) szivattyú elnevezése a funkciójából következik. Ezeket a szivattyúkat ugyanis közvetlenül a vízbe kell helyezni, hogy működjenek. A legtöbb ilyen szivattyú centrifuga-szerűen funkcionál: a forgólapáttal meghajtott víz a fizika törvényei szerint valamerre távozni akar, és mivel a lehetőség adott, a kívánt vízmennyiség a lehető leggyorsabban távozni is fog. A gépház természetesen teljesen vízálló, a megadott bemerítési mélységig a gyártó garantálja is ezt. A merülő szivattyúk házán egyébként nincs szívócsonk, csupán egy vízbevezető rácsozat a készülék alján, mely igyekszik megakadályozni, hogy a kívántnál nagyobb szilárd testek kerüljenek a gépbe.
És itt jön is egy plusz lehetőség: létezik ugyanis szennyvízhez és tiszta vízhez is merülő szivattyú. (Sőt, néhány AL-KO szivattyú akár mindkettőt is képes kezelni, de erről később.) Ja, és csak, hogy egyértelmű legyen: a tiszta víz nem a csapvízet jelenti, hanem a csapadékot, melyben kisebb szemcseméretű darabkák előfordulhatnak. A szennyvíz pedig... abban van minden.
Nézzük a különbségeket: a szennyvízszivattyúk természetesen nagyobb anyagokat is képesek felszívni, köszönhetően a nagyobb rácsozatnak (általában 30-38 mm az átömlő keresztmetszete). Ezzel természetesen a maximális vízszállítási képessége is megnő a gépnek, éppen ezért a lehet egyes szennyvízszivattyúk teljesítménye 15000 l/óra (míg a legjobb tiszta víz szivattyúké is éppen eléri a 10000 l/órát). Ezt egyébként úgy érik el, hogy rendkívül kis rés-veszteséggel dolgoznak, így a legkisebb fojtásra is drasztikus visszaesés mutatkozik, mind a szállított folyadék mennyiségében, mind a szállítási magasságban.
A legfontosabb különbség azonban még csak most jön: míg a tiszta víz szivattyúk egészen a földig képesek eltávolítani a vizet (a fennmaradó 3-4 mm víz már egy feltörölhető mennyiség), addig a szennyvízszivattyúk akár 40-50 mm vizet is hagyhatnak maguk után. Ezen magasság után ugyanis a víz szintje a szivattyú szívó része alá kerül, ezáltal a gép víz helyet levegőt fog szippantani.
És ha egy szivattyú levegőt szív, akkor a vízszállítás leáll.
És mi van akkor, ha a szennyvizet szeretnénk teljesen eltüntetni úgy, hogy ne maradjon 4-5 cm fölösleges víz?
Ilyenkor jönnek az AL-KO univerzális gépei (TWIN-sorozat), melyek egy eltekerhető láb segítségével könnyedén állíthatók. Így amennyiben elértük a 4-5 cm-es határt, lejjebb állítjuk a gépet, majd miután végzett, feltöröljük a 3-4 mm fennmaradó vizet. A gép ugyanis egy kettős szűrővel rendelkezik, így dolgozhatunk a nagyobb és a kisebb rácsozaton is. Ennek köszönhetően a víz nagy részét 15000 l/órás sebességgel szivattyúzzuk, majd a maradékot a jóval kevesebb 9500 l/órával, ám ez is éppen elég ahhoz, hogy ne manuálisan kelljen csinálni.
Ezek a szivattyúk egyébként automatikusan működnek, méghozzá egy úszókapcsoló segítségével, mely egy vezetékkel van a géphez rögzítve. Az úszókapcsoló könnyebb a víznél, így lebeg annak a felszínén, illetve a víz felszínének emelkedésével/csökkenésével együtt mozog. Amint a víz szintje emelkedik, az úszókapcsoló megdől, a benne lévő golyó átgurul a bekapcsoló gombhoz, ezáltal a szivattyú automatikusan elindul. A vízszint csökkenése esetén a kapcsoló a másik irányba dől, ezáltal a golyó a kikapcsoló részhez gurul, így a szivattyú leáll. Azt, hogy a kapcsoló milyen magasságnál álljon le, induljon el, a vezeték hosszán tudjuk állítani, hiszen így minél
hamarabb/később éri el azt kívánt magasságot, ahonnan átkapcsol.
Ezen felül léteznek beépített szintkapcsolós termékek, ahol a helyhiány miatt a kapcsoló nem lebeg a szivattyú mellett, hanem az oldalára van építve. Ezeket a lehető legszűkebb helyekre tervezték, így, ha ilyen helyet szeretnénk kiszivattyúzni, érdemes a kereskedésben egy beépített szintkapcsolós típust keresni.
Most pedig jöjjön egy kis számolás...
Egy merülő szivattyú átlagos szállítási magassága 6-11 méter, míg egy magasnyomású típusé a 30 métertől akár a 80 méterig is terjedhet. A búvárszivattyúk ebbe a magasságba képesek felnyomni a vizet. Ez a magasság azonban nem a szivattyú tényleges helyzetétől, hanem a szállítandó víz felszínétől számítódik, hiszen a folyadékba mártott csőben szivattyú nélkül is a külső víz szintjére emelkedik a víz.
Nézzünk egy példát: az AL-KO DRAIN 12000 maximális szállítási magassága 10 méter. Tegyük fel, hogy a vizet egy 4 méter mélyen lévő pincéből szeretnénk kiszivattyúzni, majd azt 20 méterrel arrébb, a csatornába vezetni. Sőt, a pincétől a csatornáig még van 1 méter szintkülönbség. Így a maximális 10 méterből mindjárt kivonhatunk 4 métert a pince miatt, majd még 1 métert a szintkülönbségre. Maradt 5 méter. És itt jön a csavar, amivel rengetegen NEM számolnak.
A cső.
Nem mindegy ugyanis, hogy milyen átmérőjű csövön szállíttatjuk a vizet. A csőellenállás annál nagyobb, minél kisebb a cső átmérője, hiszen ugyanaz a vízmennyiség kisebb keresztmetszetű csövön nagyobb sebességgel kell, hogy távozzon, az ellenállás pedig a sebesség négyzetével nő.
Általános tapasztalatok alapján óránként egy köbméter víz szállítása esetén az 1"-os cső hosszának 2%-a emelőmagasságnak minősül. ¾"-es cső esetén ez 8%, míg ½"-es átmérő esetén 40%.
Térjünk vissza az előbbi példához: ha a pince és a csatorna közti távot egy 1"-os csövön teszi meg a víz, akkor a 20 méternek a 2%-át, azaz 40 cm-t veszítünk a megmaradt 5 méterből. Marad 4,6 méter, ami 0,46 bar nyomásnak felel meg (valamint nagyjából 9000 l/óra lesz a gép teljesítménye a maximális 12000 l/óra helyett). Azonban, ha mindezt egy ½"-es csővel tesszük, akkor a 20 méter 40%-a már mindjárt 8 méter (a fennmaradó 5 méterből 8-at kivonva negatív számot kapunk), így a szivattyú el sem tudja végezni a feladatot, mivel ehhez nem elég erős.
Magyarul hiába olcsóbb a feles cső, valószínűleg elég nagy teljesítmény-vesztéssel jár majd a művelet, sőt, az is lehet, hogy a munkát sem képes elvégezni. Ilyenkor pedig nem feltétlen a gép a hibás, lehet, hogy csak rossz átmérőjű csövet tettünk rá.
Ezeken felül itt van még két tipp, melyekre érdemes odafigyelni:
●
A maximális bemerítési mélységet túllépve a búvárszivattyú tömítései már nem bírják a nyomást, a szivattyú beázik és tönkremegy. Mindig figyeljük és tartsuk be a használati utasításokat, illetve fontos ismerni a készülék paramétereit.
●
A merülő szivattyúk nem járhatnak szárazon, nem járhatnak tartósan elzárt csap mellett, illetve nem fagyhatnak be. Ha a szállított folyadékban magas koncentrációban van homok vagy egyéb csiszolóanyag hatású szennyeződés, az jelentősen csökkentheti a szivattyú élettartamát.
A szivattyúkat egyébként a következő felhasználásokra használják leggyakrabban. A cikkben említett merülő szivattyúkkal elsősorban vízteleníteni tudunk, illetve a magasnyomású búvárszivattyúk képesek még a öntözésre, illetve a lejjebb feltüntetett speciális feladatokra.
Víztelenítés:
●
Elárasztott pincék és garázsok víztelenítése
●
Ki -és átszivattyúzás tartályokból
●
Víznyerés ciszternákból és természetes vízforrásokból
●
Vízforgatás és szökőkutak táplálása
Háztartási vízellátás:
●
Családi és hétvégi házak automatikus vízellátása helyi vízforrásból, nyomásfokozás
●
Esővíz gyűjtőkből, kutakból történő öntözés
●
Automata öntözőrendszerek táplálása
öntözés:
●
öntöző szórófejek, kerti zuhany működtetése
●
Vízvétel kútból, tóból és egyéb természetes vízforrásból
●
Medencék vizének forgatása és leürítése
●
Nyomással történő tisztítás
Speciális feladatok:
●
Hordó ürítése
●
öntözés és öntözőrendszerek kiszolgálása
●
Mély kutakból történő vízszállítás
Amennyiben ezek alapján meg tudjuk határozni, hogy melyik típusú szivattyúra lesz szükségünk, már rendkívül sokat szűkítettünk a palettán, így már csak finomítani kell az elképzeléseinken, és már meg is lesz a tökéletes készülék.
A következő részben a felszíni, azaz a KERTI SZIVATTYÚK kerülnek sorra, melyekkel locsolhatunk, öntözhetünk, valamint akár a teljes háztartásunk vízellátását is képesek szabályozni.
Természetesen a Szerszámdobozban is rengeteg AKCIÓS búvárszivattyú vár, főként az AL-KO-tól!
Kattints a gombra, ha kíváncsi vagy rájuk!
Lájkolj minket Facebookon is, hogy le ne maradj semmiről!
Amennyiben egyéb hálózati gépre van szüksége,
látogassa meg
oldalunkat!
Egyéb Akcióink
Legutolsó kommentek
Összes komment megtekintése