Ideje fúrni! Na de mivel...?
Előző cikkemben elmeséltem, mennyire utáltam arra kelni vasárnap reggel fél 8-kor, hogy a szomszéd a falat fúrja. Azonban nézzük kicsit a szomszéd oldaláról: nincs mese, fel kell fúrni a polcot/szekrényt/akármit, ott és akkor. Adott tehát a feladat: lyukat kell fúrni az adott anyagba, legyen az beton, tégla, ytong, akármi.
És itt jön a lényeg, ugyanis két lehetőségünk is van: az ütvefúró, illetve a fúrókalapács.
Ha az első bekezdést olvasva felrémlett az a bizonyos hang, mikor bekapcsol a fúró és eléri szomszéd falat, akkor pontosan tudják, hogy egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Fúr, abbahagy, megint fúr, megint abbahagy.. És ez így megy vagy fél órán keresztül. Ugye? Na, az az ütvefúró. A fúrókalapáccsal ugyanis körülbelül 10 perc lenne a művelet, azonban ez nem ilyen egyszerű... Miért? Először is: nincs minden háztartásban fúrókalapács. Egy átlagember (főleg egy átlag panellakó) számára tökéletesen elegendő az az ütvefúró, melyet évente egyszer előkeres a garázsból. Másodszor pedig: kétszer annyiba kerül, így teljesen fölösleges egy fúrókalapácsot venni 2 lyuk kifúrásához.
Az ütvefúró tökéletes falazat, ytong, tégla és fa fúrására. Puha betonban szintén használható, bár itt már oda kell figyelni egy-két tényezőre, azonban keményebb betonokhoz már tényleg nem igazán ajánlott - hiába használják ehhez igen sokan. Ennek megértéséhez először nézzük is a két gép működési elvét:
A munkát a beépített ütőmű, illetve a két, egymás felé néző körmöstárcsa végzi. A körmöstárcsa egy apró fogazású tárcsa, így egymáson forogva egy igen kicsi, 1-3 mm-es mozgást végez előre hátra. Ezt továbbítja a tokmánynak, így jön létre az "ütő" mozgás. Természetesen minél nagyobb a gép fordulatszáma, annál gyorsabb ez a folyamat, illetve annál nagyobb az ütési energia is.
Az ütvefúró tehát egy olyan fúrógép, melynél az ütési energiát egy körmöstárcsa racsnizása állítja elő, közvetlenül a tokmány mögött.
Ezzel szemben a fúrókalapács egy jóval erősebb, masszívabb gép, és nem véletlenül: a működési elve is teljesen más.
A fúrókalapácsban pneumatikus, azaz levegős rendszer végzi a munkát. Egy légdugattyús ütőmű felel az óriási teljesítményért, méghozzá a fúrószár forgásától függetlenül. A dugattyú közvetlenül az ütőmű végét kalapálja, eközben pedig a fúrószár tengelyirányban szabadon mozoghat, így az ütőmű energiája közvetlen a fúrószárnak adódik át, ezzel is növelve az ütési energiát.
Ezt - és úgy általában a gépeket - látva talán könnyebb megérteni, miért való inkább a fúrókalapács a kőkemény munkákra, míg az ütvefúróval inkább kisebb, precízebb lyukakat fúrnánk.
Akkor tehát melyik mire jó?
Az ütvefúrónál már említettük: főként ytong, falazat és tégla fúrására ajánlott. Ezen felül pedig rendkívül pontosan fúrhatunk vele fában. Fémben is fúrhatunk, azonban mindenképp állítsuk sima fúrás funkcióra a gépet. Beton? Talán a puhább beton, és azt is ritkán. Az ütvefúrót ugyanis nem a beton fúrásához találták ki. A fúráshoz szükséges nagyon magas fordulatszám iszonyúan felmelegíti a fúrószárat, mely akár az egész gépet tönkreteheti.
És ha mégis muszáj?
Jó minőségű géppel, illetve betonfúró szárral fúrjunk több lépcsőben. Célszerű minden fúrással 2-3 mm-t haladni, ugyanis ha egy komoly lyukat egyszerre akarunk kifúrni, nagyon hamar elfüstöl a gépünk. Szakítsuk meg gyakran a fúrást, hagyjuk hűlni a szárat. Ha ezeket többnyire betartjuk, illetve egy minőségi ütvefúrót választunk, úgy elkerülhetjük, hogy 2-3 fúrás után új gépet kelljen vennünk.
Ezzel szemben a fúrókalapács tökéletesen alkalmas a betonban való fúrásra.
Az egyik fontos különbség, hogy ezek a gépek nem a hagyományos tokmánnyal, hanem SDS befogással készülnek. Ennek az a lényege, hogy nem oldalról tartja a fúrószárat, hanem megvezeti azt, miközben a szár tengelyirányban szabadon mozoghat, és hornyok segítségével biztosítja a nyomaték átadását. A tokmány lehet SDS-plus (a kisebb gépek tokmánya), illetve SDS-max (5kg-s gépektől felfelé).
Betonfúrásnál - a nevétől eltérően - nem fúrjuk a betont, hanem nagy erejű ütésekkel megrepesztjük. Erre szolgál a már emlegetett pneumatikus ütőmű, mely nem a tokmányt mozgatja, hanem a fúrószárat, így a maximális erőt fejti ki a megmunkálandó anyagra. Betonfúrásnál a magas ütési energia és az alacsony fordulatszám párosa elengedhetetlen. Éppen ezért alkalmasabb a fúrókalapács a betonfúrásra, hiszen míg az ütvefúróknál a minél magasabb fordulatszám jelenti a jó teljesítményt, itt akár 1000-s percenkénti forgás mellett is létrejön 12-13 joule ütési energia.
Az alacsony fordulatszám a fúrószárat védi: ilyen sebesség mellet ugyanis nem ég el a csigafúrónk vége, nem lágyul ki, így továbbra is eredményesen dolgozhatunk vele.
Az ütvefúróval ajánlott a lassú és óvatos fúrás. És a fúrókalapáccsal?
Többet ésszel, mint erővel. A fúrókalapácsot ne nyomjuk erővel a kivájt lyukba vagy a falba, ugyanis ezzel kivesszük az ütési energiát. Ilyenkor pontosan úgy dolgozik, mint egy sima fúrógép. A gépet tartsuk meg, támasszuk a falhoz, miközben az ütőmű dolgozik magától. Lehetőleg keményfém-lapkás fúrófejet használjunk, mellyel szintén 2-3 mm-t haladva, lassan dolgozzunk, így növelhetjük a gépünk és a szár élettartamát is. Kisebb furatokhoz, kb. 13 mm-ig tökéletes az SDS-plus befogás, ennél nagyobb lyukat azonban már csak SDS-max tokmánnyal érdemes elkezdeni. Az ütvefúróhoz hasonlóan a fúrókalapácsnál is figyelni kell ha fémmel találkozunk. Vasbeton esetén váltsunk át HSS-G fúrószárra, így megkímélhetjük a betonfúróinkat.
(Az alábbi videóban a két gép közötti különbséget szemléltetik.)
Akciós termékeink eléréséhez kattintson a gombra.
Akciós termékeink eléréséhez kattintson a gombra.
Lájkolj minket a Facebookon is, hogy le ne maradj a legújabb hírekről, akciókról!
Amennyiben egyéb hálózati gépre van szüksége,
látogassa meg
oldalunkat!
Egyéb Akcióink
Legutolsó kommentek
Összes komment megtekintése